Pánikbetegségem története (PART 3)

Nagyon sok kitartással, és próbálkozással első körben sikerült legyőznöm a pánikbetegséget, a szorongás azért valamilyen szinten megmaradt, ha olyan helyzetekbe kerültem, ahol nem volt menekülési útvonal, akkor jöttek a tünetek, csak sokkal enyhébben. A színházban, és a moziban azóta is a sor szélére szeretek ülni. Néhány évig ezután elkerültek a nagyobb pánikrohamok, mert már nem féltem tőle. Öt évvel ezelőtt elveszítettem egy gyerekkori barátnőmet autóbalesetben, nehéz időszak volt, 20 éve voltunk barátnők, és annyi idős volt, mint én. Nagyon nehéz volt feldolgozni, iszonyatosan igazságtalannak éreztem, és a szomorúság mellett nagyon dühös voltam. A halálának egy éves évfordulója előtt kezdődött elölről minden. Munka mellett jártam egyetemre, vizsgaidőszak volt, nagyon kimerültem, feszült voltam, és aznap rengeteg koffeint elfogyasztottam. Este lefekvéskor jöttek a tünetek, de nagyon nagy intenzitással. Próbáltam elterelni a figyelmemet, de semmi nem segített, egyre erősebb volt, és a szívem annyira dobogott, hogy azt gondoltam szívrohamot fogok kapni.  Azt gondoltam, hogy orvoshoz kell mennem, különben megőrülök, vagy meghalok. Utolsó esélyként kipróbáltam a váltózuhanyt, hideg és meleg vízzel zuhanyoztam fél órán keresztül, amíg enyhültek a tünetek. Nagyon megijedtem, és egyből elindult a szorongás, hogy mi lesz, ha újra át kell élnem a rosszullétet, ezzel együtt automatikusan jöttek a pánikrohamok. A legijesztőbb az volt, hogy már nem tudtam helyszínekhez, eseményekhez kötni, mert mindenhol jött. Az utcán, az üzletekben, munka közben, és ami a legrosszabb volt, hogy otthon is, már ott sem éreztem biztonságban magam. Szinte folyamatosan szédültem, a szorongás nem múlt. Néha komolyan azt gondoltam, hogy nem tudok így tovább élni, mert megkeseríti az életem. Próbáltam továbbra sem feladni, elmenni dolgozni, a boltba, a barátokkal, de például az, hogy beüljek a színházba,  elképzelhetetlen volt. Elkezdtem sportolni, minden nap legalább 30 percet, ami enyhítette a tüneteket. Nagyon fontos, hogy mozogj, amikor otthon jött a roham, elkezdtem tornázni, és az egy idő után elterelte a figyelmemet. Nálam a legrosszabb mindig akkor volt, amikor nem tudtam felállni, pl. színházban. Néhány hónap után szembe kellett néznem azzal, hogy egyedül nem fogom tudni legyőzni, szakember segítségét kell kérnem. Nem láttam a kiutat, de hidd el, ha épp küzdesz vele, le lehet győzni, nekem kétszer is sikerült.

L.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s